Ez+az

Szóval..már reggel zaklatott voltam, minden idegesített és úgy is folytatódott. Egyik másik kliens duruzsolt valamiért, egyszóval pocsék napom volt. Fél 7-től, fél 7-ig dolgoztam, ki vagyok dőlve. Bementem az irodába és látom, hogy van egy nem fogadott hívásom...Egyik kollagenőm szombaton felmondott és ő keresett. Visszahívom, mire ő: Hallo? Hallo? Ki van ott? Mire én csak zúgom a magamét, hogy én vagyok, hallassz tisztán? Pár másodperc múlva mondja, hogy na most már hall tisztán de különös hangokat hallott addig a telefonban. beszélünk néhány percet, kinyomom a hívást és automatikusan rápillantok a kijelzőre...A telefon képernyője tele volt 6-osokkal. Mutatom kollegáimnak, hogy az ördög száma megjelent, még el is nevetjük, hogy biztosan ahogy a fülemhez tartottam, megnyomódtak a gombok... Hazaérek és szól a telefon újra. Be sem cseng rendesen, mintha valaki erőszakkal nyomogatná a gombjait, a hatosok megint jelennek meg. Feljön komám, épp, hogy el nem sírom neki magam, ő meg nem hisz nekem. Felhívom előtte a Servicii clienti-et és már megint csinálja...  Kivettem az aksit, a kártyát, majd újra indítottam. Csak jelennek meg..Áttettem a kártyát a másik telómba és most még nem jelent meg, csak az a bizonyos nem fogadott hívás.Amikor pihenő stádiumban volt a teló, folyton azt mutatta, hogy van egy nem fogadott hívásom, amikor meg feloldottam, eltünt...

Mi lehet vajon? :( Az ördög spekulál vagy megment a telóm?  Mindenesetre szörnyen felkavart...félek...
 

 ♦  Ez azért nagyon gááááááz..... ♦

Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell...Hívj engem.
Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni... De sírhatok Veled.
Ha egy nap el akarsz futni...Ne félj engem hívni.
Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg...De futhatok Veled.
Ha egy nap senkit sem akarsz hallani...Hívj engem.
Ígérem, Veled leszek. És ígérem, nagyon csendben.
De, ha egy nap hívsz...És nincs válasz...
Gyere gyorsan, látogass meg. Lehet, nekem van Rád szükségem.
 

 

Ez sem rólam szól csak úgy jött. :P 

Fél 9-kor ébredtem...persze csak  azért mert szólt a telefonom, a cégtől hívtak de nem vettem fel. :D Majd mélyeket pislogva lefőztem egy adag kávét, elszívtam 3 szál cigit és elindultam a pizzázóba. Ott is bekávéztam, majd irány a városháza. Kati átruházta szerkesztőségünk adminisztrációs tevékenységét, ezentúl én intézem a papírmunkát. Kincsem mire kellett érkezzen iskolából, én már otthon is voltam, nagyon boldog volt amiért nem kellett ma dolgoznom. Ebédeltünk, elvégeztük a házi feladatait és édesanyám kíséretében elmentünk "parézni". :-D Szedtünk csengősalátát. Henikével görkoriztunk és most itthon vagyok. A nevetők legyőzik a sírókat!! :P 

Kezdem kitanulmányozni a kép, formázás, idézetek használatát, ez már haladás... Habár nem fordíthatok sok időt naplóírásra, de igyekszem majd naponta bejegyezni. Most meg lefekszem, mert elálmosodtam. Jó éjt, bye.

 Valami okból kifolyólag már megint pocsék a hangulatom...nem bírok elaludni, sziesztázok...

Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.

Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha álltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell...
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jóbarát már egy se vár--
...szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.

Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
"Szerencsés legény".
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy ?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.

Véletlenül akadtam rá erre a versre, nagyon megfogott:

Gyóni Géza - Vallomás
 

Hazug volt mind: a szó, kacaj,
A víg tekintet, bús sóhaj,
Hideg szem, mosolygó ajak -
Rajongó lelkem álarca csak.

Igaz csak az éjjel, mely elfed
Előled minden bút, szerelmet -
Mely szómat tisztán érti meg.
Neki kiöntöm lelkemet.

Óh, hogyha hallanád beszédit!
Suttogva szól, a mélyre szédit.
Dala van csak, panaszos ének, -
Én mondom, halld, neked beszélek;

Szeretlek, mint a sas a léget!
Szeretlek, bár tudom, hogy vétek!
Szeretlek, mint a szabadságot:
Szeretlek s rabod vagyok, látod.

Szeretlek. Tudom, érzem én:
Te nem lehetsz soha enyém -
Enyém csak az álom, a dal -
Szeretlek, te élő ravatal!

Virágtalan nyaram virágát
Föléd szórom - és körül szállják
Fejed a szomorú, árva dalok . . .
Szép temetés lesz s én is meghalok.

De addig, addig csak szeretlek,
Szeretem a lelked, a lelked!
S ami neked értetlen ének,
Elsírom a bánatos éjnek...